ócska színjátékok,
mit sem érő bókok,
forróságot éreztető csókok.
⁰¹⁶Ahogy a gyilkos, a vért, az aszfaltra. Én úgy a szerelmünket, a sírba.
⁰¹⁵A szívem szilánkjaiban lépkedsz. Mielőtt összeragasztom, még egyszer lépj bele. Érezd a fájdalmamat.
Az elejétől kezdve tudtam, hogy ez más lesz, mint a többi. Tudtam, hogy bármikor és bárhol képes lennék belédszeretni és így is lett. Annyira szeretlek, hogy egyszerűen a nap minden egyes másodpercében elmondanám neked. Ki akarom mondani, hogy mennyire szeretlek. Ki akarom neked önteni a lelkem. El akarom mondani, hogy hogyan és mióta. Hogy mennyire más vagy, mint mindenki. Hogy mennyire különleges és gyönyörű vagy. A szemedbe akarok nézni és érezni minden fájdalmat, amit te életedben átéltél. Minden örömöt, szomorúságot. Látni akarom, ahogy csillog a szemed, miközben mosolyogsz. Látni akarom, ahogy felnősz. Mellettem. Meg akarom mutatni neked a szívem legrejtélyesebb zugát. Mindenre emlékezni akarok. Nem akarom, hogy elmenj, hogy elhagyj. Azt akarom, hogy szeress és maradj...
⁰¹⁴El akarok veszni a szemeidben, és megfulladni bennük, mint mások az óceánban.
⁰¹³Beléd akarok halni.
look me in the face,
hold my gaze.
and call me by your name.
- André Aciman: Call me by your name (Oliver)
Szerelembe esni és szerelmesnek lenni, teljesen más. Amikor szerelembe esel, egyszerűen megbolondulsz. Azt akarod, hogy a tiéd legyen, minden porcikáddal vágysz rá. Beleőrülsz az érzésekbe, a szenvedélybe... Nem akarod őt mással látni, azt akarod, hogy csak a tiéd legyen, senki másé.
Viszont amikor szerelmes leszel, csak azt akarod, hogy neki jó legyen. Persze féltékeny vagy mindenkire, aki a közelébe megy, de nem mutatod, mert tudod, hogy ő így boldog. Szereted, ha mosolyog, ha nevet, ha örömkönnyek csorognak végig az arcán... És nem szeretnéd ettől megfosztani. Mert szereted, és ő a mindened. Mint egy elképzelhetetlenül varázslatos álom.
Karollak, vonlak s mégsem érlek el, Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk, csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Sikoltva, marva bukjék rám fejed S én tépem durván bársony-testedet. Nagyon is síma, illatos hajad, Zilálva, tépve verje arcomat. Fehér nyakad most nagyon is fehér, Vas-ujjaim közt fesse kékre vér. Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed: Megállt az élet, nincsen több sora, Nincs kínja, csókja, könnye, mámora, Jaj, mindjárt minden, minden elveszett. Fehér ördög-lepel hullott miránk, Fehér és csöndes lesz már a világ, Átkozlak, téplek, marlak szilajon, Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom. Megöl a csend, ez a fehér lepel: Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
a szerelemről röviden azt kell tudnotok akkor igaz ha fáj különben hazudtok
Érezd a fájdalmat.
Érezd, ahogy reped a szív,
majd eltörik.
Érezd, ahogy újjáépül,
s megint széttörik.
”Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.„
- Edgar Allan Poe
tiéd a szívem,
tiéd az életem.
vidd magaddal mindenem.
vajon, hogyan szakad meg a szív?
csak eltörtik,
s elvérzik?
⁰¹²Mondd ki újra, hogy szeretsz. Csak mondd ki...
⁰¹¹Ahogy a bőröd az enyémet súrolta.
"maxra akarom tekerni a szívem basszusát,
összehangolni a kettőnk pulzusát"
- Nyáry Luca: Slam Poetry
férfiak kéznyomai
akaratod ellenére
a testeden.
Onnantól kezdve, hogy megfogalmazódik benned az a gondolat, hogy "érezni akarom őt", nincs visszaút.
⁰¹⁰Te vagy az életem. Te vagy az én végzetem.
⁰⁰⁹Megszakad a szívem. Érzem. Hallom, ahogy szilánkosra törik.
⁰⁰⁸Olyan vagy nekem, mint az oxigén. Lassan megfulladok nélküled.
⁰⁰⁷Hé! Szeretlek, egy örökkévalóságon át.
ugye megbocsátják, ha zárójelekkel élek?
Ady
⁰⁰⁵Fojts meg a szereteteddel.
Basszus, neked megengedem. Gyere és törd össze a szívem. Millió darabra, kérlek...
A tökély nem szül művészetet, csak a káosz.
Renddel még sosem váltották meg a világot.
Alexander Levin
- Ady Endre
28-ban igazán tudtak szeretni